Péklapát 4.

Ipari mennyiségben – Jókenyér, László pékség

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. október 14.

Gasztro

A purista tésztaügyi radikálisok szerint a nagyipari volumenben előállított pékáruk szükségképpen rosszak, de érdemes némi szkepticizmussal közelíteni ehhez az állításhoz. Ebben a nyitott szellemben látogattunk meg két, a budapesti áruházak polcain is terített termékeket gyártó pékség saját lerakatát. Vigyázat: a beszámoló a nyugalom megzavarására alkalmas eladói magatartást tartalmaz!

Jókenyér

false

A Kecskeméti utcát mindig is a város leghangulatosabb utcái között tartottam számon, a Kálvin tértől a Ferenciek teréig húzódó, fákkal sűrűn benőtt, eklektikus és klasszicista hangulatokat váltogató szakasz pedig azóta még kellemesebbé alakult, amióta a belvárosi főutca déli nyúlványává vált. A sok étterem, bisztró és kávézó közé ékelődik be egy Jókenyér-bolt is.

A márka sokak számára ismerős lehet, hiszen a márkatulajdonos cég, a Ludwig & Mentesi (az átlag bolti pékárukhoz képest) prémium árkategóriába pozicionált termékeit elég sok áruházban lehet kapni országszerte. A gyártáson és forgalmazáson túl a cég franchise-rendszerben üzemeltet márkaboltokat is: ezek egyike a Kecskeméti utcai egység. Az üzlet kialakítása nem nagyon különbözik egy átlagos látványpékségláncétól; nem különösebben hívogató, de szerencsére még pont olyan jó idő van kinn, hogy az utcára tett asztalokhoz is oda lehet ülni. A pultos lány gépies asszisztálásával válogatok a kenyerek és péksütemények közül, majd az őszi napsütésben állunk neki a reggelinek.

A magyar pékségek két klasszikusa, a kakaós csiga (205 Ft) és a túrós táska (245 Ft) egyaránt tisztességes formában manifesztálódik a tányéron, a csiga leveles, csokis és puha, a táska már egyértelműen csak a legutóbbi vonással rendelkezik, de még így is sokkal jobb, mint egy átlagos áruházi példány. A csokis párna (175 Ft) legvalószínűbben nem sült meg rendesen, mert meglehetősen kemény és nyerstészta-ízű, a cuki nevű kis kifli (42 Ft) töménysége akár ígéretes is lehetne, de íztelen, jellegtelen a végeredmény. A legjobb termék, amit egyébként már korábban is rendszeresen vásároltam, és amiben később hazaérve sem csalódtam, a diós kenyér: súlyos rozskenyér és dió nagyon jól eltalált kombinációja, nagyüzemi termékként nem olcsó (455 Ft), de kategóriájában kiemelkedően finom darab. Általánosságban: ha a boltok polcain prémiumnak is számít, a reggeliző-uzsonnázó pékségek között inkább középkategóriás szereplőnek nevezhető a Jókenyér, amely megbízható iparosmunkát kínál korrekt áron.

1051 Budapest, Kecskeméti u. 5. Facebook.

 

 

 

László pékség

Amíg a Jókenyérnél a Magyarországon már-már nemzeti hagyományként is ápolt fád és megfáradt kiszolgálás nem különösebben zavarta meg a pékszakmai elmélyülést, addig a László pékségnél már komolyan próbára tette ügyféli énemet. A László pékséghez pedig megannyi pozitív előítélettel érkeztem: a Budapest-szerte kapható nagyszerű dupla vajaskifli régi kedvencem, és kíváncsi voltam a többi termékükre is. Az üzlet lokációja és enteriőrje még hozzá is tett ehhez: a hamisítatlanul hatodik kerületi, lepattant és koszos utcában a pékség előtt parkoló céges furgon és a ránézésre olyan 1987 óta változatlan eladótér mind önkéntelenül nosztalgikus asszociációkat hívott elő. A pult mögött álló hölgy viszont gondoskodott arról, hogy pillanatokon belül semmivé váljanak ezek a naiv illúziók.

Minden érdeklődésünkre rövid, ingerült vakkantás volt a válasz, benne a méltatlankodás és felháborodás finom árnyalatával, mintha valamiféle obszcén udvariatlanságot követtünk volna el azzal az aktussal, hogy pénzt szerettünk volna adni valamiért, amit a pékségben elvileg e célból állítanak elő. Teljesen nyilvánvaló módon ott maradni semmi kedvünk nem volt, ezért egy Andrássy úti padon, ismét csak a teljes erejével melegítő őszi napsütésben teszteltük a péksüteményeket, én személy szerint teljes erővel arra koncentrálva, hogy a vásárlás élményei semmilyen módon ne befolyásolják a termékek objektív, tiszta és elkülönített befogadását és értékelését.

A stratégia, azt hiszem bevált, de maguk a produktumok sajnos már kevésbé. A vajaskifli (42 Ft) persze most is szuper volt, a tönkölyös keksz (75 Ft) pedig egyszerre érdekes és szórakoztató, bár egy kicsit túl édes, de a kenyerek már nem álltak a helyzet magaslatán. Attól a ténytől, hogy egy meglehetősen konzervatív profilú pékségben a lenmagos rozskenyér (300) kissé gumis állagú, műízű, lélektelen termék, még valahogy el lehetne jóindulatúan tekinteni, de azt már nehéz kimagyarázni, hogy a klasszikus fehér kenyér (negyed kilós darab: 75 Ft) sem felel meg az alapkövetelményeknek: morzsálódó, felfújt, íztelen. A mákos pozsonyi kiflinél (180 Ft) a legnagyobb értelmezési zavart az okozta, hogy a töltelék még csak nem is emlékeztetett mákra (sem). Minden furcsa élményt összevéve, a László pékség kiflijének fogyasztását tiszta szívvel tudom továbbra is ajánlani: és micsoda szerencse, hogy ezen tevékenység gyakorlásakor még csak közelébe sem kell menni sem az üzletnek, sem a többi terméknek.

1063 Budapest, Rózsa utca 103.


Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?